Semini: 3M 9:1-9

1. És történt a nyolcadik napon, szólította Mózes Áront és fiait, meg Izrael véneit.

És történt a nyolcadik napon:

A beiktatás nyolcadik napján. Ez [a „nyolcadik nap”] niszán hó elsején volt. ugyanezen a napon állították fel a Miskán-t, és ezé [a napé] lett a tíz korona [amelyek mindegyike bizonyos események első vagy legkiemelkedőbb jelentkezését szimbolizálja melyről a Széder Olám2 beszél. ], (A tíz kiemelkedő esemény a következő: 1. vasárnap azaz a Teremtés első napja volt (mivel a papok beiktatására is vasárnap került sor); 2. a törzs-fejedelmek ekkor hozták az első áldozatokat; 3. Lévi törzsének és Áron családjának a papságba való beiktatására ekkor került sor; eladdig a papság az elsőszülött fiúk kezében volt; 4. a Szentélyszolgálat ezen a napon kezdődött meg; 5. a mennyei tűz ezen a napon szállt alá; 6. először fogyasztottak áldozati húst a Miskán udvarán; 7. a Söchiná (Isteni Dicsfény) „alászállt” a Sátorra; 8. Izrael meg lett áldva; 9. a helyi oltárokra vonatkozó tilalom ezen a napon lépett életbe; 10. Niszán hónap ekkor lett beiktatva, mint az év első hónapja (lásd 2Mózes 12:2.)

és Izráel véneit.

hogy bejelentse nekik, –hogy isteni parancsra [történt az,] –hogy] Áron belépett [a Miskánba, ls ott főpapként szolgált. Hogy ne mondják majd az emberek, hogy [Áron] önhatalmúlag lépett be oda.

2. És mondta Áronnak: Végy magadnak egy fiatal borjút vétekáldozatnak és egy kost égőáldozatnak, épeket, és áldozd az Örökkévaló színe előtt.

Végy egy fiatal borjút:

Hogy tudassa Áronnal, hogy Isten megbocsátott neki az aranyborjú miatt.

3. Izrael fiaihoz pedig szólj, mondván: Vegyetek egy kecskebakot vétekáldozatnak és egy borjút meg egy juhot, egyéveseket, épeket, égőáldozatnak;

4. meg egy ökröt és egy kost békeáldozatnak; hogy áldozzatok az Örökkévaló színe előtt, és ételáldozatot, olajjal elegyítve, mert ma jelenik meg az Örökkévaló nektek.

mert ma megjelenik az Örökkévaló nektek. –

Hogy az Ő Schiná-ját a ti kezetek munkáján nyugtassa; ezért kötelező jellegűek az áldozatok erre a napra.

5. És elvitték, amit parancsolt Mózes, a gyülekezés sátora elé; és közeledett az egész község, és megállottak az Örökkévaló színe előtt.

6. És Mózes mondta: Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, tegyétek meg, hogy megjelenjen nektek az Örökkévaló dicsősége.

7. És mondta Mózes Áronnak: Közeledjél az oltárhoz és készítsd el vétekáldozatodat és égőáldozatodat, hogy engesztelést szerezz magadért és a népért; azután készítsd el a nép áldozatát, hogy engesztelést szerezz értük, amint parancsolta az Örökkévaló.

Jöjj közelebb az oltárhoz:

[Ugyanis]Áron szégyellte magát, és félt közelebb menni. Mózes így szólt hozzá: miért szégyenkezel? Hiszen erre lettél kiválasztva.

Vétekáldozatodat:

Itt nem újabb áldozatról van szó, hanem az előbb említett fiatal borjúról.

Égőáldozatodat:

A kost.

A nép áldozatát:

A kecskebakot, a borjút és a juhot. Valahányszor borjú (égeé) áll a szövegben, az egyévesre utal, innen következtethető a szabály.

8. Erre közeledett Áron az oltárhoz, levágta a vétekáldozatra való borjút, mely az övé volt.

9. Áron fiai pedig odavitték a vért neki és ő bemártotta az ujját a vérbe és tett az oltár sarkaira; a vért pedig kiöntötte az oltár alapjára.

10. A zsiradékot, a veséket, a hártyát a májról, a vétekáldozatból, elfüstölögtette az oltáron, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.