Tecáve: 2M 27:20-28:8

20. Te pedig parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta, törött faolajat a világításra, hogy felgyújtsatok örök mécset.

Parancsold meg, zájit zád:

Tiszta olajat, üledék nélkül. Ahogyan a Talmud Menáhot traktátusában tanultuk. Hagyja megérni az olajbogyót az olajfa tetején.

Tört:

Egy mozsárban töri meg az olajbogyókat és nem darálóban őrli meg, hogy ne legyen benne üledék. Miután kinyerte az olajbogyókból az első cseppeket, már beleteheti a bogyókat a darálógépbe, és megdarálhatja.

Ez a másodjára nyert olaj, ami darálva van, alkalmatlan a menórába, de alkalmas a lisztáldozathoz. Mivel az áll a Tórában írva: "világítás céljára tört", a lisztáldozatokhoz nem szükséges a tört olaj.

Hogy örökmécsest gyújtsanak vele:

Addig kell gyújtania, amíg a láng magától fel nem emelkedik.

Örök:

Minden egyes éjjelre lehet támidként utalni, mint amikor azt mondod: "állandó égőáldozat". De csak arra a napra végzik el.

Mint a főpap napi lisztáldozata, ott is a támid kifejezés szerepel a tórában.

De a felét reggel végezték, a felét meg este. Viszont a támid, ami a színkenyérrel kapcsolatban lett mondva, az szombattól szombatig volt értendő.

21. A gyülekezés sátorában a függönyön kívül, mely a bizonyság előtt van, rendezze el azt Áron és fiai estétől reggelig, az Örökkévaló színe előtt; örök törvény ez nemzedékeiken át Izrael fiai között.

Estétől reggelig:

Töltsd meg a szükséges mennyiséggel, hogy égjen estétől reggelig. A bölcsek úgy becsülték, hogy fél log (fél liter) szükséges tévét hosszú éjszakáinak idején. És ugyanígy használták minden éjjel. Ha maradt reggelre, az nem baj.

1. Te pedig hadd közeledni magadhoz Áront, a testvéredet és az ő fiait vele Izrael fiai közepéből, hogy papommá legyen; Áron meg Nádáb és Ábihú, Elázár és Itámár, Áron fiai.

Engedd magad elé:

Miután befejezték a szentély munkálatait.

2. És készíts szent ruhákat Áronnak, a te testvérednek, tiszteletül és díszül.

3. Te pedig szólj minden bölcs szívűhöz, akit betöltöttem a bölcsesség szellemével, hogy készítsék Áron ruháit, hogy felszenteld őt és papommá legyen.

Hogy pappá szentelve legyen nekem:

A lekádsó azt jelenti, behozni őt a papságba, a ruhák által, hogy kohén legyen nekem. A "kehuná" szó szolgálatot jelent. Ófranciául "serjentrie".

4. És ezek a ruhák, amelyeket készítsenek: melldísz, éfód, köpeny, kockás köntös, süveg és öv; készítsenek szent ruhákat Áronnak, a te testvérednek és fiainak, hogy papommá legyen.

Hósen:

Melldísz. Szív fölött viselt dísz.

És éfod:

Nem hallottam és nem is találtam a barajtában magyarázatot az éfodra. De azt gondolom, hogy hátul volt megkötve, szélessége mint egy férfi háta. Egyfajta kötény, amit ófranciául "porceintnek" neveznek. A nemesi hölgyek kötik magukra, amikor lovagolnak.Így alsóruhának készült, ahogyan írva van: "Dávid lenvászon éfoddal volt felövezve". Ebből tudhatjuk meg, hogy az éfod egyfajta öv.

De azt nem mondhatjuk, hogy csak egy öv volt, mert az áll az írásban: "rátette az éfodot". Majd körülövezte őt a hésev haéfoddal.

Ezeket Onkelosz így fordítja: "az éfod övével". Ebből megtudjuk, hogy a hésev az öv, az éfod pedig a ruhadísz neve.

Azt sem lehet mondani, hogy a két vállpántja miatt nevezik éfodnak. Mert írva van: "az éfod két vállrészére".

Ebből megtudjuk, hogy az éfod is külön név, a ketéfot, a vállrész is külön név, és a hésev is külön név.

Ezért azt mondom, hogy az alsó kötény miatt nevezik éfodnak, mert körülveszi és díszíti viselőjét.

Ahogyan írva van: "és ráerősítette vele".

A hésev egy öv, amely felfelé nyúlik az éfodból, és ehhez erősítették hozzá a vállpántokat.

És megérzésem szerint bizonyítható, hogy az éfod egy ruhadarab, mivel Jonatán úgy fordította: "és gyolcs éfodot kötött magára Dávid". Hogy gyolcsból való kárdutot és hasonlóan a meilimet, köntöst is kárdutinnak fordította a Tamárról, Absolon húgáról szóló részben. " mert ilyen meilimbe, köntösbe szoktak öltözni a király szűz lányai.

Meil:

Köpeny. Egyfajta ing volt, akár a köntös. de a köntöst közvetlenül a testen viselték, a köpeny a felső ingre utal.

Tásbec:

Kockás.

Kockaszerű mintával díszként. A "misbecot" egyfajta foglalat, amit arany ruhadíszeknél használnak foglalatként a drágakövekhez és a gyöngyökhöz. Ahogyan az éfoddal kapcsolatban is ez van írva a Tórában: körülvéve aranyszegéllyel készítsd azokat.

Ezt ófranciául "kastons"-nak nevezik .

Micnefet.

Süveg. Boltozatos kalap, amit ófranciául "koifé"-nek hívnak. Más helyeken migbáotnak van nevezve, amit Onkelosz kalapoknak fordít.

Veávnét.

És öv. Ezt a köntösön viselték, az éfodot meg a köpenyen. Ahogy azt találjuk a feltöltés sorrendjénél: "ráadta a köntöst, körülövezte őt az övvel, felöltöztette a köpenybe és rátette az éfodot."

Szent ruhákat:

Abból az adományból, amely megszenteltetett az én nevemért, abból készüljenek.

5. És ők vegyék el az aranyat, a kék bíbort, a piros bíbort és a karmazsint, meg a bisszust.

Vegyék:

Azok a bölcsszívűek, akik csinálják a ruhákat, veszik át az adományozótól az aranyat és a kékbíbort, amikből készítik a ruhákat.

6. És készítsék az éfódot aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból, takácsmunkával.

Készítsék az éfodot:

Ha próbálnám magyarázni az éfod és melldísz készítését olyan sorrendben, ahogy a versek, hiányos lenne a magyarázat. És az olvasó csak hibásan tudná összerakni a részleteket.

Ezért leírom, hogyan készítették ezeket, hogy az olvasó átfuthassa, és utána részletesen is elmagyarázom.

Az éfód olyan [formára] készült, mint az a kötény, –amelyet a hölgyek lovagláshoz viselnek. Hátulról felövezi magát, a szívével szemben a két könyöke alatt. A szélessége, mint egy férfihát és leér a sarkáig. Az öv felső részéhez volt rögzítve, teljes szélességében szövőmunkával. Az övrész túlnyúlik az éfódon mindkét irányban, hogy körülérje és felövezze vele. A vállpántok az övhöz voltak rögzítve, az egyik a jobb, a másik a bal oldalon. A kohén hátán a kötény két szélén. Függőleges helyzetben a két vállán álltak. Olyanok voltak, mint két pánt, mely ugyanabból az anyagból készült, mint az éfód és elég hosszú volt ahhoz, hogy két oldalt a nyaka mellé lehessen helyezni [a vállára]. A két pánt vége] vissza volt hajtva előtte nem sokkal a válla alatt. A sóhám-kövek ezekbe voltak belefoglalva, egy a bal vállon, egy pedig a jobb vállon. A foglalatok a pántvégeken voltak a vállai előtt. A két fonott aranylánc bele volt fűzve a melldísz két karikájába felső szélének két végén. Egy jobb oldalt, egy pedig bal oldalt. A jobb oldali foglalathoz van erősítve. Ugyanígy bal oldalt a lánc két vége a bal oldali vállpánt foglalatához van hozzáerősítve. Következésképp a melldísz az éfód [vállpánt]foglalatairól csüngött elől a szíve fölött.

Volt még további két karika a melldísz aljának két szélén. És velük átellenben két karika az éfód két vállpántjához [rögzítve] alul, a [vállpánt két] alsó végén [hátul], ahol az övhöz van erősítve. A melldísz karikái átellenben voltak az éfód karikáival és egymáson feküdtek. Ezután összeköti a karikákat egy kékbíbor fonállal, amelyeket átfűz az éfód és a melldísz karikáin, hogy í­gy a melldísz alja az éfód övén feküdjön és ne himbálóddzon és váljon el tőle, miközben előre hátra mozog.

Aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból:

Ez az ötfajta anyag volt belesodorva minden fonálba. Az aranyat vékony lemezekké kalapálták és szálakat hasítottak belőle, majd összesodorták azokat. Egy aranyszálat 6 kékbíborral, és egy aranyszálat 6 pirosbíborral, ugyanígy a karmazsinnal és a bisszussal. Mert mindegyik hatszorosan volt sodorva és mindegyikben volt egy aranyszál. Majd az összeset egy fonállá sodorta. Így 28-szorosan voltak sodrottak a fonalak. Így van elmagyarázva a Talmud Jomá traktátusában. És a következő versből is ezt tudhatjuk meg: „Kinyújtották ugyanis az aranylemezeket és abból vágtak fonalakat, hogy bedolgozzák az arany szálakat a kékbíbor, a pirosbíbor stb. Ebből vezetjük le azt, hogy egy-egy aranyszál volt összesodorva az összes többi fajta szállal.

Maasze chosev:

Szövött munkával. Korábban már elmagya-ráztam, hogy ez arra a kétoldali szövésre utal, ahol nincs a két oldal képei közt hasonlóság.

7. Két hozzáfűzött vállszalagja legyen annak két végén, hogy összefűzhessék.

Két hozzáfűzött vállszalagja:

A kötény alattuk volt. Az éfod hósevje az öv, ez a felső részéhez volt erősítve, ahogyan a hölgyek kötényeinél. A kohén hátán az övhöz volt erősítve, két széles pánt , mindkét vállnál egy. Amelyet felemelt mindkét vállára, míg át nem bukott a mellére. Hogy hozzá voltak erősítve a melldísz karikáihoz, elöl volt a szív fölött, így nem estek hátra. Függőlegesen folytatódtak a vállai fölött, ahol két sóhám kő volt belefoglalva, mindegyik pántba egy-egy.

A két szélén:

Az éfod szélességének szélén, szélessége csak a kohén hátához volt mérhető. Magassága a könyökéig ért, ófranciául codesnak nevezik. Mert az van írva, hogy " ne övezzék magukat olyan helyen, ahol az ember izzadni szokott". Sem könyék fölött, sem csípő alatt, inkább a könyök magasságában.

Vehubár:

Kapcsoltassék össze. Az éfod a két vállpántjával. Egy tűvel az öv alatt, és ne összeszövéssel. Külön szője meg azokat és csak utána kapcsolja őket egymáshoz.

8. És az átkötéséhez való szorító, mely rajta van, annak munkája szerint, belőle legyen: aranyból, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, meg sodrott bisszusból.

Ve hésev afudátó:

Övének szövése. Az öv, aminek segítségével az éfod beburkolja, és javítja a kohén megjelenését, és díszíti őt.

Ami rajta van:

A kötény szélén. Ez az övre utal.

Hasonlóan elkészített:

Mint a kötény, szövőmunkával legyen készítve ötféle anyagból, ahogyan az öv is szövőmunkával készült, ötféle anyagból.

Belőle legyen:

Vele együtt szőjék, ne külön, hogy majd utána rögzítsék hozzá.